Hamlet

A hét elején írta Edina Messengeren, hogy Hamlet néhány napja nem ment haza. Korábban is előfordult már hasonló, egy alkalommal nyolc nap is eltelt, mire hazakeveredett. Aggódtam és aggódtunk, hogy beszorult valahova, esetleg elment meghalni, ahogyan annak idején az első macskánk, Cirmi.

Ma délelőtt Anya hívott sírva, hogy kiderült, az utcából egy férfi ütötte el véletlenül. Nem tudta, hogy a mi macskánk és az egyik ház mögé vitte el a holttestét. Úgy tudom, ma délután Apa elment megkeresni, majd pedig elásni, eltemetni.

Hamlet májusban lett volna 17 éves, ez az egyik utolsó kép, ami készült róla. Nagyon szeretett esténként így, Apa lábán pihenni. A szívem szakad meg.

LEGO Napló 48/52

“A Barracuda-öböl kalózai” – Életem egyik legjobb LEGO élménye ez a szett. Éppen csak beütött a COVID első hulláma Magyarországon, én pedig véletlen egybeesésként két év tervezés után végre hazaköltöztem szüleimhez. Mindez néhány héttel a születésnapom előtt történt, amikor is a közösségi médiában először láttam A Barracuda-öböl kalózai beharangozóját. Gyerekkorom kedvenc szettjei a kalózosak voltak, így egy pillanatig sem volt kérdés, mit kérek a családtól születésnapomra.

A COVID-intézkedések miatt futár hozta ki (méghozzá ingyen!), sok nappal a születésnapom előtt és mellé még egy kisebb húsvéti szettet is kaptam ajándékba (a LEGO Napló 39. bejegyzése). De mivel már felnőtt férfi vagyok, tudtam uralkodni magamon és csak a születésnapomon bontottam ki és kezdtem el építeni. Hat és fél órán át, két napig tartott, mire a végére, minden perce fantasztikus volt.

Hihetetlenül részletgazdag szettről van szó. A szigeten három részre törött hajónak több szobája is van: konyha, hálószoba a fedélközben, a kapitánynak saját iroda. De a szigeten van rózsaszín kismalac, és helyi szobormaradvány is. És a hajó nem csak három darabra törve állítható ki, hanem külön útmutató van hozzá, hogyan illesszük össze és állítsuk akár oda a többi meglévő kalózhajónk mellé.

Vallomás: nekem ugyanis ez már összesen az ötödik kalózhajóm. Nagy bánatom, hogy a Budapestre visszaköltözés előtt nem készült róluk egy “családi fotó” még odahaza. A Barracuda-öböl kalózhajója méretéből kifolyólag mindenképpen a családfő lenne!

LEGO Napló 47/52

“Hétvégi kiruccanás” – Az egyik első és máig kedvenc LEGO Creator szettem. Egyrészt, mert a három variáció három egészen különböző témát dolgoz fel (azaz nem pusztán három házból áll az egész), másrészt mert a három variációból a lakókocsi és a hajó különösen pofásra sikerült.

A lakókocsi hihetetlenül részletgazdag, található benne WC, mosogató, konyha televízióval és mini-hűtőszekrénnyel, alvófülke, sőt, ha a család megáll piknikezni, lehetőségük van grillezni és asztalnál, széken ülve elfogyasztani az ételt – amire egy medve is igen kíváncsi.

LEGO Napló 46/52

“Ellenállás Y-szárnyú vadászgép” – Szemet gyönyörködtető példája azoknak a LEGO ajándékoknak, amelyekre egyáltalán nem számítottam. Tavaly névnapi ajándékként kaptam Apától. Húgom mellett a családban ő az egyetlen, aki igazán szeret vásárolni. A szombat délelőttöket rendszeresen az Auchanban tölti – ott volt tavaly nyáron egy LEGO pontgyűjtő akció, amelynek a részleteire nem emlékszem, mindenesetre a végén ezt a szettet választotta és ajándékozta nekem.

Ekkoriban még nem láttam a Star Wars záró trilógiáját – idén tavasszal pótoltam be Zsoltival – úgyhogy nem egészen tudtam értékelni Poe Dameront, Zorii Blisszt, de még D-O-t sem. Bezzeg mióta megnéztem!

Samsara

Néhány nappal ezelőtt a semmiből eszembe jutott egy film, amelyet még 2013 kora tavaszán láttam az Urániában. Már akkor nagy hatással volt rám, nem sokkal később letöltöttem és többször újra megnéztem.

Sajnos a címét soha nem voltam képes megjegyezni, így ezúttal is kreatív megoldással próbáltam rátalálni. Elkezdtem böngészni az IMDB filmlistáját először 2012-re, majd 2011-re vonatkozóan, ám mindkét esetben eluntam úgy az ezer-ezerötszázadik alkotásnál. Végül úgy találtam rá, hogy valami abszolút triviális dolgot beírtam a Google-be és körülbelül a harmadik találatra ki is adta.

A Samsara – saját szavaimmal igyekszem definiálni – egy olyan filmalkotás, amelynek nincsenek fő- és mellékszereplői, nincsenek párbeszédek. Vannak ellenben több, mint 30 országból felvételek, természeti és társadalmi képek, valamint benyomások, mindez zenei, javarészt instrumentális aláfestéssel.

Van egy ötperces blokk, ami már 8 éve is a leginkább megfogott és ma sincs másképp, annak minden fájdalmával, szomorúságával, kegyetlen valóságával.

LEGO Napló 45/52

“Kalózhajó” – Gyerekkorom nagy kedvence a kalóz LEGO volt, úgyhogy képzelhetitek az izgalmat, amit e Creator szett láttán éreztem tavaly nyáron. Mivel pont a névnapom előtt jártunk pár héttel, így nem is nagyon kellett gondolkodni, mit kérek Dániel-nap alkalmából a családtól.

Az csak fokozta az örömömet, hogy nagyon kreatív szettről van szó. A három variáció tartalmaz egy klasszikus kalózhajót, egy kocsmát és végül egy kincses szigetet. (Sajnos sok olyan 3:1 Creator szett van, amelyekből csak házakat lehet építeni – nekem is van több ilyen, de egy idő után pont a monotonitás miatt felhagytam velük.)

Az állatfigurákat is ötletesen oldották meg: a kocsma lovát, a kalózhajó cápáját és a kincses sziget majmát is elemekből kell megépíteni. 

LEGO Napló 44/52

Egy ismerősöm ajándéka, aki annak idején a LEGO részére készített projektje miatt választhatott egy szettet ingyen. Mivel ő maga nincs oda különösebben a márkáért, de tudta, hogy én annál inkább, így felajánlotta, hogy válasszak helyette és tartsam is meg.

Három oka is van, miért ez az egyik kedvenc Creator szettem. A cuki kardszárnyú delfin, a világító elem, valamint az, hogy a három variációnak nem mindegyike épület, hanem az egyik egy helyes kis hajó, amely oldalról szintén nyitható.

Nyárutón

Hetek óta máshogy süt a nap, van benne valami melegebb, narancssárgásabb és mégis borókásabb. Akaratlanul is elmerengek néha a mögöttem hagyott nyáron.

Emlékszem, milyen bíztatóan indult, hiszen már május végén lezárult a vizsgaidőszak, nem azzal ment el a június – mint ahogyan egyébként szokott -, hogy vizsgák és utóvizsgák zártak a szobámba.

Aztán jött június utolsó napján egy biciklibaleset, aminek köszönhetően eltörtem a karomat – hivatalosan válltörésnek számít. Bár egy apró törés volt csak, mégis teljesen átalakította az életemet. Eleinte nem ment egyedül sem az ágyazás, sem a mosogatás, sem a kontaktlencse behelyezése – hogy csak a legfontosabbakat említsem -, és azóta sem tudok olyan pozíciókban aludni, amikben igazán szeretnék, mert a bal karomat egyszerűen képtelen vagyok a fejem fölé emelné. Apró, de fontos győzelem, hogy pár hete biciklizni már újra tudok, bár még mindig szorongok, amikor valaki kétkeréken közelít felém. (A baleset ugyanis úgy történt, hogy egy lány kijött pár méterrel előttem a biciklisávjából, összekoccantak a kormányaink, én pedig a füves földön landoltam.)

Augusztusban telibe talált egy COVID-fertőzés, amelynek igazán neheze csak négy nap volt, a szaglás és ízlelésvesztés következményeit azóta is cipelem magammal. Szagokat csak akkor érzek, ha valamit nagyon közel emelek az orromhoz, az ízlelésem pedig valahol 60 és 70 százalék között megrekedt.

De történt jó dolog is. Július végén rátaláltam arra a lakásra, amire aztán ajánlatot is tettem és végül meg is vásároltam. Ha minden a tervek szerint halad, akkor november közepén, de legkésőbb végén be is tudok költözni. Boldog vagyok és izgatott, mert pontosan azon a környéken lesz és akkora méretben, amit szerettem volna és amit reméltem. Nem érzem úgy, hogy nagyon bármiben is kompromisszumot kellett volna kötnöm.

Az egyetemet viszont úgy döntöttem, egy évig szüneteltetem. Bár csak egy év van már csak hátra, nem érzem azt, hogy a két munkahely, az önkéntesség és a lakásvásárlás körüli bürokrácia mellett még erre is lenne időm. Bénítóan hat rám, ahogy elképzelem, hogy most péntekenként és szombatonként még a jogi tanulmányaimmal is foglalkozni kellene.

Mert így is épp elég nehéz. Fizikailag és lelkileg egyaránt. Sokszor érzem azt, hogy magányos vagyok, hogy nincs kivel megosztanom az életemet, az élményeimet, mert – Anyán és néha nagyszüleimen kívül – nincs nagyon senki, aki rendszeresen érdeklődne irántam, a mindennapi dolgaim iránt.

Tudom, az sem segít, hogy az elmúlt két évben két barátomat is elvesztettem. Egyiket saját döntésem, a másikat elsősorban az ő döntése következményeként.

De az is igaz, hogy egy másik barátomat azt hiszem, visszakaptam. És ez mindig megmelengeti a szívemet.

LEGO Napló 43/52

“Mélytengeri lények” – Bár doboza szerint három variáció, valójában négy! Ugyanis az összerakási útmutató végén van egy kis tájékoztató, miszerint a LEGO hivatalos honlapján megtaláljuk még egy mélytengeri lény, egy ámbráscet útmutatóját.

A kalóz téma mellett a vízi a másik nagy kedvencem és mind a négy állatot szeretem kirakni, mert ötletesek, szépek és még hasonlítanak is az eredeti állatokra. Ha gyerek lennék, némelyik fogazatától biztos meg is ijednék.

LEGO Napló 42/52

“Yoda kunyhója” – Noha viszonylag kicsi szett, mégis nagyon részletgazdag. Nem is könnyű megörökíteni, noha ez a feladat, mióta január végén visszaköltöztem Budapestre, de a kollekció egyelőre még otthon van, Iszkaszentgyörgyön, húgomra hárul. De becsülettel és nagyon szép munkát végezve mindig fényképez.

A kunyhó amellett, hogy hangulatában elüt a LEGO Star Wars gyűjteményem többi elemétől – hiszen azok elsősorban gépiek, indusztriálisak, fémes hangulatúak -, azért is különleges, mert ez tartalmazza az egyetlen Yoda figurámat.