Egy korszak vége

Elkészült az IWIW-időkapszulám.

London Calling

“Az Ön következő járata 93 nap múlva indul” – alig két óra leforgása alatt kitaláltuk és megvalósítottuk. Nyár végén Kittivel meglátogatjuk évek óta nem látott barátunkat, Bogit. Csodálatos lesz!

Vége II

Hol lehet most? Vajon mit csinál? – ezek a kérdések zakatoltak folyamatosan a fejemben délután. Megszokásból először laktózmentes tejet emeltem le a bolti polcról. A csend idehaza őrjítő, csak az édesanyámtól kapott ébresztőóra másodperc-mutatója kattog.

Vége I

Szakítottunk. Vele, akiért mindenkinél jobban rajongtam, akit minden korábbinál jobban szerettem, felnéztem rá, büszke voltam rá. Akit mikor annak idején először megláttam, első gondolatom volt, hogy nála helyesebbet még életemben nem láttam.

Elmúlt a szerelem, átvette helyét a megszokás. Már nem voltunk boldogok úgy, mint a legelején. Kapaszkodtunk egymásba, az emlékekbe, de a jelen már nem volt ugyanaz. Keservesen megsiratom.

Schwäbisches Restaurant

A vacsora során a mellettem ülő német fiatalemberrel beszélgettem. Azt hitte a magyar nyelv cirill betűs. Cserébe hamarosan bedobtam a grammarnazi kifejezést, a létező egyik legkevésbé szerencsés szót, ami Németországban elhangozhat.

Hétvégém