Tegnap este kolléganőm, aki egyben egyetemi szaktársam – egy évvel jár felettem – a frászt hozta rám. Állította, hogy az engem ma Alkotmányjog I-ből vizsgáztató tanár szigorúan kérdezi az Alaptörvényt, annak felépítését és tartalmát, függetlenül attól, egyébként mit húzok.
Reggel óta tanultam, a végét jártam (mindez este tíz körül történt Facebook-kommentek keretében), de elhatároztam, hogy reggel fél hatkor kelek és átrágom magam az Alaptörvényen is. Aztán éjjel háromkor felriadtam, fél ötig vissza sem tudtam aludni.
Úgy döntöttem szarok az egészre, nem fogom égetni magam azzal egy alkotmánybíró előtt, hogy nem tudok idézni az Alaptörvényből. Végül lazára véve a figurát kilenckor keltem, tízre értem a tanszékre. Épp jött ki egy felelő, mellette betoppantam. Közöltem, nem tudtam tisztességesen felkészülni, különösen nem az Alaptörvényből, erre a tanár is közölte, hogy de igenis próbáljam meg.
Három tételt kellett húzni és mikor láttam milyen kiváló tételek (pedig emelt szintű történelem szóbeli érettségi óta híresen rosszul húzok tételt), úgy döntöttem, egye fene, itt maradok és teszek egy próbát, ha már annyi időt ráfordítottam.
Végül aztán életem egyik legszebb szóbeli vizsgaélménye kerekedett belőle. Az mondjuk nem segített, hogy nála minden felelő minimum egy órát tölt el feleléssel (így durván három órát ültem a kidolgozott tételeim felett várakozva), de megvolt közöttünk a kémia. Négyest kaptam (az egyik tételnél egy kisebb részletet rosszul tudtam), de négyesnek így még életemben nem örültem. Alaptalan volt, hogy bevasaltatja az Alaptörvényt. Helyette nagyon cuki volt.
Egy ponton túl már legszívesebben az ölébe ülve mondtam volna a tételeimet, miközben mazsolát adogatok a szájába. (hogy pontosan kiébe, azt nem írom le, mert pontosan tíz évvel ezelőtt egy másik szakon egy másik tanárnál – aki azóta maga is alkotmánybíró – már megütöttem ezzel a bokámat)
Ő maga is elégedett volt, közölte, hogy “végtelenül rokonszenves” vagyok neki, máskor ne legyek ilyen szigorú magamhoz és mostantól név nélkül, de anekdotaként fogja emlegetni, hogy volt nála egyszer egy fiatalember, aki az egyesért jött, végül “a nap legjobb feleletével” távozott.