Az elmúlt öt évből ez csak a második, amikor nem töltök el külföldön huzamosabb időt. 2011-ben és 2012-ben a brüsszeli Európai Parlament, tavaly pedig a varsói Miniszterelnöki Hivatal miatt mulasztottam el összesen kettő-kettő szeptembert, októbert és novembert idehaza. Most is szívesen lennék máshol.
Hónap: 2015 augusztus
Szombat éjjel
Bár lennék tehetséges, bár lennék valódi író. Akkor meg tudnám festeni ezt a hajnalt most, 6:05-kor. Hazáig kísért a két hét kánikula utáni első szellő, majd hazaértemkor rákezdett az eső, amely az az állapot, amely a legnyugtatóbb hatással van rám. Kinéztem a kitárt ablakokon, szemben velem a nyugdíjas mihaszna bányász is ébren van már, de most, egy átmulatott, borgőzös éjszaka után szeretettel tekintettem rá, integettünk egymásnak és közöltem vele, hogy “végre esik.”
Szép éjszaka volt ez és bízom benne, hogy a régen várt szél sok bánatot, sötét pillanatot is kifújt az életemből és annak legutóbbi hónapjaiból. Talán jobb idők jönnek, bár olyanok már sosem lesznek, mint egy éve, vagy annál is régebben. Mindenesetre mosolyogva sétáltam haza, olyan beszélgetéssel a hátam, az éjszaka mögött, ami már rég váratott magára.
Egy sarokra az otthonomtól aztán adtam ötszáz forintot egy hajléktalannak, aki épp a kukában turkált. Aztán elmorzsoltam egy könnycseppet.
Augusztusi izgalmak
Ha a rekkenő hőségben van ok, amiért érdemesebb Iszkaszentgyörgyön lenni, mint a Budapest belvárosában, az éjszakák azok. Míg a falu szélén a hőmérséklet 16 fokig is süllyed és takarót kell húznom magamra, addig a belvárosban egész éjszakás szellőztetéssel is örülök, ha 28 fokig zuhan a higanyszál a konyhában.
Ilyenkor esténként nemcsak az ablakokat, de a bejárati ajtót is kinyitom. Tegnap este a nagy eszemmel úgy mentem fel a galériára és aludtam el, hogy az ajtó tárva-nyitva maradt egész éjszakára. Még szerencse, hogy a laptop fent volt mellettem a galérián és egyébként se vitt el senki semmit. Figyelmeztető jelnek bőséges volt.
Az út végén
Csodálatos volt a múlt hét. A hétfő hajnali indulást követő 170 órában megjártunk öt másik országot, a lengyel és észt testvértelepülésünket, Tartu városát és még az idei Finnugor Kulturális Fővárosban, a 138 fős Obinitsában is beszédet mondtam. Jó érzés volt az állandó pörgés, az először lengyel, majd angol és orosz nyelven való tolmácsolás. Rengeteg csodálatos, kedves, segítőkész, a magyarokat szerető embert ismertünk meg. Jókat ettünk, szép tájakat és épületek láttunk. És mindezek mellett Veszprémmel közösen szülőfalum, Iszkaszentgyörgy jövőre a világ Finnugor Kulturális Fővárosa is lesz. Büszke vagyunk magunkra és igen, most kicsit magamra is.
Waliduda Unlimited 