1993-ban született. Mi 1994-ben, nem sokkal Papa halála után, tavasszal hoztuk el előző gazdájától. Eredetileg nem érte, hanem valami fajtisztáért mentünk, de az elpusztult, mert nem kapott oltást. Viszont Andris és én annyira be voltunk zsongva Anya szerint, hogy egyszerűen nem jöhettünk el onnan kutya nélkül. Így ő lett választva. Mikor haza hoztuk, a ház mögött betakargattam és egy altatódalt énekeltem neki, amit nem sokkal előtte az oviban tanultunk. A Foltos név közös ötlet volt, hiszen nagy barna foltjai voltak, mint nagyon sok kutyának. Apa olyan nagy faházat épített neki, hogy be sem fért a terasz alá, ahova tervezte, úgyhogy meg kellett kurtítani, a felére. Sokáig szabadon tartottuk, de ahogy nőtt, erősebb lett és végül sikerült átugrania a kerítést, így aztán az elhaladó kocsikat kezdte kergetni lelkesen. Ekkor meg kellett kötözni, de jó hosszú láncot kapott és kárpótlásul eljártunk vele sétálni a közeli erdőbe, ahol mindig szaladgálhatott fél órát. Az elmúlt két évben lassan megsüketült, de a lelkesedése, amellyel mindig fogadott minket, mikor látta, hogy felé megyünk, soha nem múlt el.
A kertbe temettük, a körtefák közé.