Napok óta töprengek, hogyan lehetne összefoglalni 2014-et. Minden számvetés alkalmával arra a konklúzióra jutok, hogy a mögöttem hagyott háromszázhatvanöt nap mozgalmasabb, tartalmasabb volt, mint az azt megelőző. Most sincs ez máshogy. Munkahelyváltás, ösztöndíj, aminek keretében elfogyasztottam három minisztériumot (NFM, KIM, IM) és kijutottam a lengyel Miniszterelnöki Hivatalba is, három hónapig éltem Varsóban, ami régi álmom volt.
Tíz alkalommal utaztam külföldre, összesen az év mintegy harmadát nem idehaza töltöttem, azt hiszem ez az eddigi csúcs. Az év java részében már pár nélkül, egyedül ébredtem. Ez talán idén máshogy lesz. 2014 volt az első év, amikor életemben először vezettem naplót. Karácsonyra ezúttal nem kaptam nagyszüleimtől, úgyhogy magamnak kell újat venni 2015-re.
Záró bölcsesség nincs. Úgy érzem – és lekopogom – jó év vár rám. Egy fogadalmam van: újrakezdem a tollaslabdázást.
Egyébként kilencven alkalommal született bejegyzésem, ezek közül a legtöbb – tizenhét – vasárnapra esett. Harminc országból hétezer-négyszáz alkalommal kattintottak. Köszönöm mindenkinek, nélkülem ez nem jöhetett volna létre.