Mindjárt vége

2013 nyár végén elsétáltam a PATI Autósiskolába. 2013 októberére meglett a KRESZ-vizsgám, 2014 augusztusára levezettem az 580 kilométert és második nekifutásra átmentem a forgalmi vizsgán, ma délután fél kettő körül pedig teljesítettem az egészségügyi vizsgát is. Délután három órára – miközben nagy pelyhekben elkezdett havazni – már végeztem a Közlekedési Felügyelettel és az okmányirodával is.

Szinte el se hiszem, de három héten belül érkezik a jogosítványom.

Újrakezdés

Közel nyolc év masszív szünet után tegnap este egy angyalföldi sportközpontban újrakezdtem a tollaslabdázást. Talán ez volt életem első olyan újévi fogadalma, amit komolyan gondoltam. Az izomláz nemrég kezdett dolgozni, különösen a jobb combomban. Őszintén csodálatos érzés.

keep-calm-and-play-gay-tennis

Ezt a képet pedig természetesen rettentő sértőnek tartom, de olyan vicces, hogy muszáj kitenni.

Újév

Napok óta töprengek, hogyan lehetne összefoglalni 2014-et. Minden számvetés alkalmával arra a konklúzióra jutok, hogy a mögöttem hagyott háromszázhatvanöt nap mozgalmasabb, tartalmasabb volt, mint az azt megelőző. Most sincs ez máshogy. Munkahelyváltás, ösztöndíj, aminek keretében elfogyasztottam három minisztériumot (NFM, KIM, IM) és kijutottam a lengyel Miniszterelnöki Hivatalba is, három hónapig éltem Varsóban, ami régi álmom volt.

Tíz alkalommal utaztam külföldre, összesen az év mintegy harmadát nem idehaza töltöttem, azt hiszem ez az eddigi csúcs. Az év java részében már pár nélkül, egyedül ébredtem. Ez talán idén máshogy lesz. 2014 volt az első év, amikor életemben először vezettem naplót. Karácsonyra ezúttal nem kaptam nagyszüleimtől, úgyhogy magamnak kell újat venni 2015-re.

Záró bölcsesség nincs. Úgy érzem – és lekopogom – jó év vár rám. Egy fogadalmam van: újrakezdem a tollaslabdázást.

Egyébként kilencven alkalommal született bejegyzésem, ezek közül a legtöbb – tizenhét – vasárnapra esett. Harminc országból hétezer-négyszáz alkalommal kattintottak. Köszönöm mindenkinek, nélkülem ez nem jöhetett volna létre.