Üzenete érkezett

Kedd este 20:55-kor megkaptam az előttem álló évek legfontosabb SMS-ét.

Felvi.hu: elérte a(z) PPKE-JÁK jogász OLK ponthatárát.

Előző nyáron fogalmazódott meg bennem, hogy folytatni szeretném a továbbtanulást, a két diploma a zsebemben – bár örülök nekik és büszke vagyok rájuk -, nem elegendőek. Mama ötlete volt a jog és pár hét alatt én is eljutottam addig a pontig, hogy ez a legjobb választás. Bízom benne így is lesz.

Félek kicsit, hisz 27 éves fejjel azért nem ugyanaz belevágni egy új szakba, mint volt frissen érettségizettként. Arról nem is beszélve, hogy ezúttal nem minimum három, hanem minimum öt éves elköteleződésről van szó. De bátorít a tudat, hogy úgy tűnik nem egyedül, hanem Kittivel indulunk útnak, akivel egykor a politológiát is kezdtem. Bár akkoriban az Egyetem téri épület helyett gyakrabban látogattuk a Múzeum körúti Coffeeshop Company-t, de ezúttal természetesen minden máshogy lesz.

Ja, és a legfontosabbat majdnem elfelejtettem. Szeptembertől tehát a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen (és nem Tudományegyetem, mint ahogy azt a Facebook posztban tévesen először írtam és kollégáim, valamint legjobb barátom felhívták rá a figyelmemet) Jog- és Államtudományi Karán osztatlan jogász levelező képzésén kezdem meg felsőfokú tanulmányaimat.

Balatonakarattya

Vasárnap este, lefekvéshez készülődve jöttem rá, mennyivel hosszabbnak érződik a hétvége, ha az ember kilép a hagyományos keretek közül és például meglátogatja a nagyszüleit, akik áprilistól októberig a Balatonparttól nyolc perc sétára laknak.

Akkor is így van ez – sőt, talán különösen akkor -, ha csak egy napra utazik el az ember. Persze tagadhatatlanul az is jelentősen könnyít a dolgokon, hogy nálunk pénteken már délután kettőkor viszontlátásra van a munkahelyen.

Nem utolsó sorban arra is jó volt ez a péntek délutántól szombat délutánig tartó last minute nyaralás, hogy újra leültem kanasztázni. Annak idején egy nyári este nagyapám és ő leültettek minket a teraszukon és megtanítottak, utána éveken át nagyon sokat játszottunk, de én már évek óta nem. Most viszont péntek este közel éjfélig és szombaton ebéd előtt is játszottunk egy partit. A péntek esti nagyon szoros volt. Mifelénk a kanasztapartinak tízezer pont felett van vége és míg én 10020, addig Mama 10120 ponttal zárt.

Persze péntek késő délután strandoltunk, úsztunk is egyet. Szerettem volna készíteni fotót emlékül, amihez Mama a padot képzelte helyszínnek, de mondtam neki, hogy akkor ennyi erővel egy buszmegállóban is pózolhatnánk. Az ezt követő pillanatot sikerült aztán elkapni.

Nyaralás üzemmód

Bár szép és jó volt Észtország januárban, Szentpétervár márciusban és Finnország júniusban, rengeteg élménnyel és kapcsolattal gazdagodtam, azért pihenésnek és kikapcsolódásnak egyiket sem nevezném. Már csak azért sem, mert mindhárom helyre munka címszóval jutottam ki és – ami kicsit szokatlan – ténylegesen dolgozni is kellett.

Bezzeg a kivett szabadnapok révén hosszú hétvégére alakított elmúlt pár nap abszolút a kikapcsolódásról szólt, amibe belefért berlini városnézés, bulik (mindenkinek ajánlom) és állatkert-látogatás (senkinek sem ajánlom) is. Mivel két évvel ezelőtt, amikor életemben először jártam Berlinben, szintén munka miatt voltam és semmit nem láttam, így adta magát ez a lehetőség, különösen, hogy egy kint élő barátom tavasszal hívott is magához. Így hülye lettem volna nem élni az alkalommal. Milánnak (akinek fogalma sincs, hogy ez a blog létezik, ergo olvasni se fogja) különösen hálás vagyok, amiért három napra vendégül látott a kanapéján és rám fordította a hétvégéje nem elhanyagolható részét.

Persze fotózgattam is. (remélem mondanom sem kell, hogy  a nagyobb felbontásért rá kell kattintani a képekre)

Checkpoint Charlie

Ingyen még a szar is jó

Kedvenc lovam

Szieszta

A hétvége egyetlen képben

Anyával és Apával a 21. Budapest Pride-on.