Újra és újra nekifutok a számolásnak, de képtelen vagyok megjegyezni, hányadik vizsgaidőszaknál is járok pontosan. Talán a huszonkettedik, de lehet a huszonnegyedik.
Valójában nem is ez számít, hanem hogy egy újabb végéhez érkeztem. Hihetetlen és fantasztikus érzés, hiszen még csak májust írunk, ilyenkor általában még csak éppen belekezdek.
Ehhez persze az is kellett, hogy javarészt szabadon választható tárgyaim voltak. Abból viszont legalább hat és azok esetében – egy kivételével – nem volt számonkérés, hanem már a levelező tagozaton egyetlen alkalommal tartott órán való részvétel is jegyet ért. Igaz, hogy “csak” hármast, vagy négyest de ez nekem már rég nem a hiúsági versenyről szól.
Ezen kívül, amik voltak tárgyaim, azok mind nagyok és nehezek voltak (büntetőjog, szerződési jog, polgári perjog), így csak legvadabb álmaimban reménykedtem abban, hogy ilyen hamar a végére érek. De sikerült. Bár Büntetőjog éppen csak, egy ponttal lett kettes. Dehát ki nem szarja le? Meglett és az a lényeg. Előző félévben pont fordítva volt, többször is egy pont híján csúsztam le a jobb jegyről, volt, amikor a kettesről.
Egyelőre még fel sem fogtam, de már érzem, ahogy lassan szétárad bennem az öröm és a békítő tudat, hogy három hónap nyugalom vár rám.
Waliduda Unlimited 