Szellemes

Bertolt Brecht írta: a nép elvesztette a kormány bizalmát, a legjobb volna, a népet feloszlatnák, s a kormány új népet választana; a tőke elégedetlen a kizsákmányolás mértékével – vonuljon az utcára, s törje be a szakszervezetek ablakait!

Brecht volt az, aki feleségével az NDK-ban megalapította a Munka Színházát. Ez az idézet nagyon mókás tőle.

Politika

Most hallom a Híradóban, hogy elhunyt Borisz Jelcin, az Orosz Föderáció első köztársasági elnöke. Lassan leépült, csintalankodott, élő adásban belecsípett munkatársnői fenekébe, alkoholizált. Kommunista volt. Bill Clinton írta önéletrajzi kötetében, hogy éktelen nagyokat tudott vele röhögni, páratlan humora volt a hidegháborút követő politikai elit tagjai között. Moszkva főpolgármestere is volt.

 

P.s.: két hét múlva érettségi és én mégis harmóniában állok önmagammal, a négy év alatt  ritkán voltam ilyen nyugodt, kiegyensúlyozott. És ez idegesít.

Születésnapodra

Tekintettel arra, hogy ez egy személyes hangvételű blog, amelyben személyes élményeim és véleményem, tapasztalataim adatnak közhírré, így szeretnék megemlékezni arról, hogy Edina hugom április hatodikán lett kilenc éves, azaz pont feleannyi, mint én leszek ÁPRILIS 21.én (Mamáékkal egy laptopra gyűjtünk, a bankszámlaszámom kommentár formájában elkérhető – illetve a szüleimé). Amúgy ma a 168 órában olvastam, hogy mennyi mennyi politikus ír blogot -köztük természetesen Bölcs Tanítónk és Vezérünk, akiben mindentől függetlenül a mai napig bízom: Gyurcsány Ferenc is. De a kedvencem Pelczné Gáll Ildikó Fidesz alelnök, aki négy slágergyanús bejegyzést tudott eddig csak felbaszni a blogjára, de persze Demszkynek is van, Orbán viszont állítólag rühelli a számítógépet. Miért? A válasz egyszerű: mert fél tőle.

Nemes Nagy Ágnes: Mesterségemhez

Mesterségem, te gyönyörű,

ki elhiteted: fontos élnem.

Erkölcs és rémület között

egyszerre fényben s vaksötétben,

 

mint egy villámszaggatta táj

szikláin, ahol állhatatlan

roppant felhők – nagy, gomolyos

agyvelők – tüze összecsattan,

 

s a tűzzel csíkos levegőben

szülik a szüntelen csatát,

sejt-korom óta ismerős

végtelen Buda-ostromát,

 

hol minden vibrál és veszendő,

hol minden fércelt, foszladó,

hol rojtosodik már a szív,

s egyetlen szálon függ a szó,

 

a szó, amely a földből égbe

sistergő döngés ütemét

ingázza folyton, összevétve

önrángását, s a fellegét –

 

erkölcs és rémület között,

vagy erkölcstelen rémületben,

mesterségem, mégis te vagy,

mi méred, ami mérhetetlen,

 

ha rángva is, de óraként,

mely képzelt ütemet rovátkol

az egy-időn – mégis a fényt

elválasztja az éjszakától.

Érzékek (orr)

Ma reggel először éreztem a tavasz egyik visszavonhatatlan illatát: az átható katicabogár-hugyét.

Ha kimondhatom

hangosan, lármázva, harsányan, egetverőn, fülsértőn, zengőn, ércesen, acélosan, csengőn, disszonánsan, halkan, lassan, rekedten, borízűn, reszelősen, ordítva, üvöltve, bőgve, rivallva, bömbölve, süvítve, vonítva, sivalkodva, acsarkodva, áskálódva, brutláisan, suttogva, pusmogva, rebesgetve, hebegve, habogva, dadogva, gyűlölettel, utálattal, ellenszenvvel, undorral, csömörrel, iszonnyal, írtózattal, rémülettel, borzadással, rettenettel, pánikbn, vakrémületben, gorombán, nyersen, finoman, gyöngéden, lágyan, szelíden, kíméletesen, szeretetteljesen, szerelmesen, tapintatosan, udvariasan, diszkréten

hogy…………